...Töröl,töröl. És kész is a 12 lábtörlés. Pont,mint minden reggel. A bal kezemet a kilincsre téve lenyomtam azt,majd beléptem a terembe. Elindultam a szokásos helyem felé,mikor megláttam,hogy valaki elfoglalta. Ablakfelőli padsor,3. szék. De hiszen,már két éve mindig én ülök itt! Két éve,vagyis pontosan azóta,hogy aznap 3 ötöst kaptam és a focicsapatba is bekerültem.
- Larry,szépen kérlek,hogy pakolj át máshová!- ingerülten szóltam rá a hullámos barna tincsekkel rendelkező,zöld szemű srácra.
- Nem lehet Adney,hiszen tudod,hogy ma írunk matekból és innen tudok csak lesni Caráról.- A szeméből sugárzott az aggodalom. Szegény Larry nem volt éppen egy matekzseni és igazán sajnáltam,de a helyemet nem adhattam. Ahhoz túlságosan féltem a következményektől.
- Figyelj,ígérem,ha mögém ülsz,úgy fordulok,hogy ráláss az enyémre,csak a padom hadd kapjam meg!- Nyertem, a srác elmosolyodott és eggyel hátrébb rakta a cókmókját. - Köszi Larry!- Megkönnyebülten huppantam le a székemre,majd elkezdtem kipakolni tankönyveimet. Ma törivel kezdtünk,az egyik kedvenc tanárnőmmel, Ms.White-tal. Szerettem,mert rendezett volt, tiszta,kellemes parfümszagot árasztott és mindig jó vázlatot tudtam nála írni.
Igazából az egész keddi nap kellemes érzésekkel töltött el,mióta június 13-án ezen a napon csókolt meg Mason,a fiú,aki számomra a szerelmet jelentette. Egy évfolyamba jártunk,csak ő A-s volt,míg én C-s. egy nálam jóval magasabb,sötétbarna hajú és meleg barna szemű fiatalemberről beszélünk,aki csodás humorával és aranyos gödröcskéivel már az első találkozásunkkor elvarázsolt. A teljes nevén Mason King,amit már kismilliószor összeollóztam az Adley Goss-szal.Így született meg a Masley Kiss,ami már maga egy jel arra,hogy minket egymásnak teremtettek. a probléma csak az,hogy a csók után nem nagyon volt más köztünk,valamint ő két üveg sör után tette meg ezt a lépést,én meg azóta sem mertem nála rákérdezni,egyáltalán a tudatában volt-e. Szerencsére a termük közel volt a miénkhez,így sokszor összefutottam vele. Minden alkalommal sugárzó mosollyal az arcomon üdvözöltem és szerencsére ezt viszonozta ő is. Én magam egy alacsony barna hajú és szemű lány vagyok,az fajta,akire ha az ember ránéz,elsőnek az 'aranyos' jelző jut eszébe. Másodiknak viszont a kissé esetlen,ezt biztosan állítom. Szöges ellentéte a legjobb barátnőmnek, Casienek. Elég mókásan nézhettünk ki egymás mellett,mikor a folyosókat vagy az utcákat róttuk. A másfél fejjel magasabb komoly,talán kissé dühös arcú, erősebb testű lány azt a hatást keltette,mintha a védelmezőm lenne. Bizonyos értelemben egyébként az is volt. Vele osztálytársak voltunk,a mellettem lévő padban ült és szerencsére tolerálta a berögződéseimet is. Aznap azonban órák után elbúcsúzott tőlem,ugyanis fodrászhoz volt hivatalos. Úgy döntött,arany tincseit feketére váltja,mert állítása szerint közelebb állt a személyiségéhez. Természetesen támogattam. Viszont nélküle egyedül indultam el a buszhoz a megszokott,hosszabb útvonalamon, mikor megszólítottak.- Szia Adley! -A hang tulajdonosa a nemrég említett Mason volt, úgyhogy csodálkozva fordultam az irányába, miközben magamban vekengtem, hogy mégis hogyan nézek ma ki. Virágos szoknya, fekete felső és harisnya, masnis hajráf. Viszonylag oké.
- Szia Mase,hát te?
-Már hazatartok az én napom ennyi volt. Neked még lesz valamid?
- Nem,már énis a buszomhoz megyek,szerencsére én is végeztem mára.
- Ebben az esetben....csatlakozol hozzám? Ha jól tudom,mindketten 32-essel járunk.
-Ohh,hát nagyon szívesen!- éreztem a forróságot és a boldogságot,ahogy elárasztanak.
- Szóval....hogy telt a napod te leányzó?- Mindenről megfeledkezve beszélgettem vele végig a buszutat,egészen addig,amíg le nem szálltam. Hazasétáltam,majd 12 lábtörlés és két kulcsfordítás után lenyomtam a bal kezemmel a kilincset és beléptem a házba. Ezzel a lendülettel viszont el is estem,rá a kezemre. Éreztem,ahogy belenyílal a fájdalom,mozdítani nem tudtam. Erről beszéltem. Következmények. Nem szabadott volna más úton mennem. A fájdalomhoz a bűntudat érzése is csatlakozott,én meg csak feküdtem tovább és átkoztam magam.
- Larry,szépen kérlek,hogy pakolj át máshová!- ingerülten szóltam rá a hullámos barna tincsekkel rendelkező,zöld szemű srácra.
- Nem lehet Adney,hiszen tudod,hogy ma írunk matekból és innen tudok csak lesni Caráról.- A szeméből sugárzott az aggodalom. Szegény Larry nem volt éppen egy matekzseni és igazán sajnáltam,de a helyemet nem adhattam. Ahhoz túlságosan féltem a következményektől.
- Figyelj,ígérem,ha mögém ülsz,úgy fordulok,hogy ráláss az enyémre,csak a padom hadd kapjam meg!- Nyertem, a srác elmosolyodott és eggyel hátrébb rakta a cókmókját. - Köszi Larry!- Megkönnyebülten huppantam le a székemre,majd elkezdtem kipakolni tankönyveimet. Ma törivel kezdtünk,az egyik kedvenc tanárnőmmel, Ms.White-tal. Szerettem,mert rendezett volt, tiszta,kellemes parfümszagot árasztott és mindig jó vázlatot tudtam nála írni.
Igazából az egész keddi nap kellemes érzésekkel töltött el,mióta június 13-án ezen a napon csókolt meg Mason,a fiú,aki számomra a szerelmet jelentette. Egy évfolyamba jártunk,csak ő A-s volt,míg én C-s. egy nálam jóval magasabb,sötétbarna hajú és meleg barna szemű fiatalemberről beszélünk,aki csodás humorával és aranyos gödröcskéivel már az első találkozásunkkor elvarázsolt. A teljes nevén Mason King,amit már kismilliószor összeollóztam az Adley Goss-szal.Így született meg a Masley Kiss,ami már maga egy jel arra,hogy minket egymásnak teremtettek. a probléma csak az,hogy a csók után nem nagyon volt más köztünk,valamint ő két üveg sör után tette meg ezt a lépést,én meg azóta sem mertem nála rákérdezni,egyáltalán a tudatában volt-e. Szerencsére a termük közel volt a miénkhez,így sokszor összefutottam vele. Minden alkalommal sugárzó mosollyal az arcomon üdvözöltem és szerencsére ezt viszonozta ő is. Én magam egy alacsony barna hajú és szemű lány vagyok,az fajta,akire ha az ember ránéz,elsőnek az 'aranyos' jelző jut eszébe. Másodiknak viszont a kissé esetlen,ezt biztosan állítom. Szöges ellentéte a legjobb barátnőmnek, Casienek. Elég mókásan nézhettünk ki egymás mellett,mikor a folyosókat vagy az utcákat róttuk. A másfél fejjel magasabb komoly,talán kissé dühös arcú, erősebb testű lány azt a hatást keltette,mintha a védelmezőm lenne. Bizonyos értelemben egyébként az is volt. Vele osztálytársak voltunk,a mellettem lévő padban ült és szerencsére tolerálta a berögződéseimet is. Aznap azonban órák után elbúcsúzott tőlem,ugyanis fodrászhoz volt hivatalos. Úgy döntött,arany tincseit feketére váltja,mert állítása szerint közelebb állt a személyiségéhez. Természetesen támogattam. Viszont nélküle egyedül indultam el a buszhoz a megszokott,hosszabb útvonalamon, mikor megszólítottak.- Szia Adley! -A hang tulajdonosa a nemrég említett Mason volt, úgyhogy csodálkozva fordultam az irányába, miközben magamban vekengtem, hogy mégis hogyan nézek ma ki. Virágos szoknya, fekete felső és harisnya, masnis hajráf. Viszonylag oké.
- Szia Mase,hát te?
-Már hazatartok az én napom ennyi volt. Neked még lesz valamid?
- Nem,már énis a buszomhoz megyek,szerencsére én is végeztem mára.
- Ebben az esetben....csatlakozol hozzám? Ha jól tudom,mindketten 32-essel járunk.
-Ohh,hát nagyon szívesen!- éreztem a forróságot és a boldogságot,ahogy elárasztanak.
- Szóval....hogy telt a napod te leányzó?- Mindenről megfeledkezve beszélgettem vele végig a buszutat,egészen addig,amíg le nem szálltam. Hazasétáltam,majd 12 lábtörlés és két kulcsfordítás után lenyomtam a bal kezemmel a kilincset és beléptem a házba. Ezzel a lendülettel viszont el is estem,rá a kezemre. Éreztem,ahogy belenyílal a fájdalom,mozdítani nem tudtam. Erről beszéltem. Következmények. Nem szabadott volna más úton mennem. A fájdalomhoz a bűntudat érzése is csatlakozott,én meg csak feküdtem tovább és átkoztam magam.
